Az emberi méltóság védelmének szempontjából aggályos az, ahogyan a rokkantsági ellátórendszer reagálni tud a speciális méltánylást igénylő élethelyzetekre – rögzíti az alapvető jogok biztosának jelentése. Székely László szerint a rokkantsági ellátórendszer átalakítása miatt kialakult helyzet sérti azok alapjogait, akik a feltételek változása miatt nem tudják igazolni biztosítási idejüket. Az alapjogi biztos szerint egy olyan rendszer orvosolhatná a problémát, amely a normatív módon meghatározott feltételek mellett engedi a méltányosság gyakorlását, ezért jogszabály-módosítást kért a szaktárcától.
2012-től a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény alapjaiban alakította át az egészségkárosodáson alapuló nyugellátásban részesülő emberek ellátórendszerét. Ezt az ombudsmannak küldött sok panaszbeadvány is sérelmezte. A változás ugyanis nagyszámú, súlyosan egészségkárosodott, nehéz anyagi körülmények között lévő embert érintett, akiknek mindennapi megélhetését is veszélybe sodorta, hogy kiestek az ellátórendszerből, vagy nem képesek bekerülni oda. A kiszolgáltatott csoportok jogainak érvényesüléséért felelős biztos az emberi méltósághoz való jog oldaláról elemezte a helyzetet.
A törvény alapján egészségbiztosítási ellátás váltotta fel azt a korábbi nyugdíjszerű ellátást, amelynél jogosultsági feltételként még döntően a szolgálati idő számított. Az új rendszer értelmében a jogosultság megállapításánál csak a kérelem benyújtása előtti 15 év egészségbiztosítási járulékfizetéssel lefedett biztosítási ideje számít, a megszerzett szolgálati idő már nem. Kialakult egy súlyosan egészségkárosodott emberekből álló személyi kör, akik betegségük okán nem tudták megszerezni az ellátás megállapításához szükséges biztosítási időtartamot. Vannak, akiknek a megbetegedésük előtti időszakból hosszú szolgálati idejük van, amíg dolgoztak nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot is fizettek. A rendszer átalakítása miatt azonban azzal szembesültek, hogy épp a fennálló betegségük miatt már nem tudják teljesíteni a megváltozott feltételeket, önhibájukon kívül kiestek az ellátórendszerből. Szintén kiestek azok, akik évekig olyan ellátásban, például ápolási díjban, aktív korúak ellátásában részesültek, amiből nem vonnak egészségbiztosítási járulékot.
A biztos jelezte, hogy a szaktárca a feltételrendszerben végrehajtott ugyan kisebb korrekciókat, de ezek nem voltak elégségesek a helyzet megfelelő rendezésére. A jelentés rögzíti, hogy magas az ápolási díjban részesültek aránya azok között, akik nem jogosultak az új törvény szerinti ellátásra. Ez súlyos hiányosság, mert az ápolási díj folyósítási időszaka szolgálati időre jogosít ugyan, vagyis az állam ezzel elismeri a fogyatékossággal élő, súlyosan beteg hozzátartozó ápolásával járó erőfeszítéseket, ám ez a tevékenység mégsem jogosít fel a megváltozott munkaképességű személyek ellátására. Az ápolási díjból ugyanis nem vonnak egészségbiztosítási járulékot. Előfordulhat, hogy hozzátartozóját évtizedeken keresztül ápoló személy megrokkan, az ápolást nem tudja tovább végezni, és nem számíthat az ellátásra sem.
A jelentés rámutat, hogy míg a korábbi szabályozás kivételes méltányossági elemet is tartalmazott, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény hatályba lépése óta ilyen kivételes méltányosság gyakorlására nincs lehetőség. A jelentés nem vitatja, hogy a törvényalkotó a társadalombiztosítás átalakításakor széleskörű mérlegelési lehetőséggel rendelkezik, és legitim cél a visszaélések kiküszöbölése, de nem támaszthatóak az érintettek számára szubjektíve teljesíthetetlen feltételek. Az emberi méltósághoz való jog oldaláról nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a nyugdíjszerű rendszer egészségbiztosítási alapokra helyezése részben vagy egészben önhibájukon kívül zárta ki az ellátásból a rászorulók ezreit.
A panaszosok az egészségkárosodásuk miatt a jövőben sem képesek olyan jogviszonyt létesíteni, amivel további biztosítási időt szerezhetnének. Esetükben nem merülhet fel a munkaerőpiacra való visszatérés vagy a rehabilitáció: nem az egészségkárosodásuk mértéke kérdéses, hanem kizárólag a biztosítási időtartam hiánya a kimaradásuk oka.
A jelentés feltárta, hogy a gyakorlatban bizonytalan annak a megítélése, hogy a GYES folyósításának idejére kapott fizetés nélküli szabadság társadalombiztosítási szempontból foglalkoztatási jogviszonynak minősül-e, így a törvény szerint a jogosultságoknál figyelembe vehető-e ez az időszak. A biztos szerint ebben a jogértelmezési kérdésben feltétlenül és mielőbb szükség volna az ellentmondás feloldására a jogalkotó álláspontja, a jogalkalmazó Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal és a bírósági gyakorlat között.
Székely László ombudsman felkérte az emberi erőforrásokért felelős minisztert, kezdeményezzen jogszabály-módosítást, hogy az érintettek – kiemelten az ápolási díjban részesülő személyek – esetében a biztosítási időtartam számítása során lehetőség legyen az egyéni szempontok méltó figyelembe vételére, és annak megelőzésére, hogy valaki önhibáján kívül kerüljön ki a rendszerből. Azt is kérte, hogy egyértelműen rögzítsék: biztosítási időnek minősül a gyermek gondozásához nyújtott támogatás idejére kapott fizetés nélküli szabadság.