A gyermekpszichológusi munka minden esetben többszintű kommunikációt és kapcsolatot igényel: egyrészt a gyermekkel, másrészt a szülővel, szülőkkel, harmadrészt a családgondozóval, negyedrészt a család ellátásában részt vevő pszichológussal, családterapeutával, mediátorral, esetlegesen az iskolapszichológussal. Színvonalas ellátás csak ezen kapcsolatrendszerek együttes működtetése esetén valósulhat meg.
- A gyermekjóléti szolgálat igényeinek megfelelően szükséges a családgondozó által küldött gyermekek és családjuk viszonylag gyors vizsgálata és rövidtávú kezelése.
- A családsegítési vonal leginkább szülőtanácsadás által valósul meg, de a legtöbb esetben itt is szükséges lehet a gyermek pszichológiai vizsgálata.
Mindezen igények kielégítésére legmegfelelőbbnek Winnicot módszerét találtam: 1+3+1, azaz egy konzultáció a szülővel (szülőkkel), majd 3 találkozás a gyerekkel, amit a szülőkkel való zárókonzultáció követ.
Ezt az 5 alkalmas folyamatot követően dönthető el, hogy milyen további pszichológiai ellátást tudunk nyújtani a gyerek (család) számára. Lehetőségeink a következők:
- Az eset – azaz a pszichológusi munka - lezárása
- Továbbküldés más szakemberhez, intézményhez
- tanácsadó szakpszichológusi kompetenciát meghaladó esetben a gyermeket tovább kell irányítani klinikai gyermekszakpszichológushoz vagy gyermekpszichiáterhez, illetve szükség esetén a családnak megajánlhatunk családterápiát vagy a szülőnek egyéni pszichológiai tanácsadást (felnőtt szakpszichológus közreműködésével).
- ha a gyermek nem pszichológiai ellátást igényel, akkor a megfelelő ellátóhelyet javasoljuk (pl. korai fejlesztő központ, tanulási képességek egyéni fejlesztése, stb.)
- Kompetencia-körön belül maradva elkezdhető a gyermek egyéni terápiája az intézet saját gyermekpszichológusa által. Ezt indokolja:
- a gyermekkel 3 alkalom alatt kialakult olyan speciális bizalmi kapcsolat – különösen szorongás, gyászmunka, depresszív állapot stb. esetében, ami miatt a továbbküldés kontraindikált, a gyermek pszichés állapotrosszabbodását eredményezné.
- nincs elegendő befogadó kapacitás más intézményben (nem áll rendelkezésre államilag támogatott gyermekpszichológusi ellátás a kerületen belül) és az igény sürgető (nem várhat hónapokat a gyerek).
- Az egyéni munka a következő formákban valósulhat meg:
- heti gyakorisággal, szükség szerint közbeiktatott szülőkonzultációkkal
kéthetenkénti, illetve havi gyakorisággal, negyed-, illetve félévenkénti szülőkonzultációkkal, illetve a családgondozóval való rendszeres együttműködéssel (a gyakoriság eldöntése a pszichológus szakember kompetenciája)